Az ingatlanhirdetésben ezt minimum úgy kellett volna feltüntetni hogy: "extrák megegyezés szerint", és nem, nem azok az extrák.
Taco akkor még testben "kinti" kutya volt, de ezt a két balekot elnézve az elméjében már manifesztálódott az ellenkezője. Mi pedig azok közé tartoztunk, akik mindig azt mondták, hogy "Inkább a nagytestű kutyákat szeretjük.", “A kutya biztos nem lesz bent.”. Nem kellett sok idő és a valóság úgy pofán csapott, mint egy tacskó, aki eldöntötte, hogy mostantól ő a főnök.
Olyan gyorsasággal járta meg a ranglétrát, mint az egyszeri gázszerelő. Vihar volt, beengedtük. 25 fok, hát remeg, fázik, szétfagy szegény, kicsit hagy menjen fel a kanapéra a takaró alá. Ma meg már néha velünk is alszik. Már amikor alszik. Mert a macskák természetesen este kezdik az igazi műszakot, Taco pedig ezt halálosan komolyan veszi. Éjjel kettőkor még simán képes ENSZ békefenntartóként járőrözni a kertben, miközben mi azon gondolkozunk, vajon melyik életünkben érdemeltük ezt ki.
Közben rájöttünk, hogy a tacskó nem egyszerűen egy kutyafajta. Néha már egy külön mentális állapot. Rengeteget kellett tanulnunk róluk, mert minden előítéletünk téves volt. Kicsik? Igen. Nyugodtak? Egyáltalán nem. Makacsok? Nevetségesen. Bátrak? Olyan mértékben, ami már orvosi eset, de mindeközben a feltétlen szeretet amit felénk közvetít hihetetlen.
Persze a tacskó úgy közlekedik a világban, mintha legalább egy 60 kilós németjuhász lenne, csak valaki véletlenül összenyomta volna a tacskógyárban (azaz végül elméletben csak nagytestű kutyánk lett). És pontosan ettől zseniális.
Brutális személyiségek egy kicsi testbe csomagolva. Minden napra jut valami abszurd jelenet, valami újabb "ezt most tényleg komolyan gondolta?" pillanat. Aztán egy perccel később ott ül melletted, rád néz azokkal a tipikus tacskós szemekkel, és jobbá teszi a napod.
Teljes nyugalommal kijelenthetjük: tacskófüggők lettünk.
Taco and the Gang: : instagram.com/tacoandthegang
0 hozzászólás