Rodeo / Női fehér póló

Ha valaki azt mondja, hogy „elviszem egy nyugodt sétára a tacskót”, az kamuzik. Saját tapasztalat alapján ez lehetetlen. Nálunk legalábbis... egyelőre... de nem adjuk fel.  Már amikor meghallja a „Sétálunk?” szót, bekapcsol benne valami: a DNS-ébe égetett ősi kapcsoló, és hirtelen egy Texasban is mély tisztelettel kezelt rodeóbika lesz négy centis lábakon.  Jobbra ránt. Balra ránt. Meglát egy galambot, egy falevelet, egy szatyrot vagy egy olyan szagot, ami valószínűleg még a Római Birodalom idejéből maradt ott. Te pedig közben próbálod eldönteni, hogy te sétáltatod a kutyát, vagy ő sétáltat téged. A póráz kifeszül. A vállad recseg. A gerinced új pozíciót vesz fel. A tacskó viszont életében nem érezte még ilyen jól magát.  Persze a séta végére már fejben végigjártad az összes sérülést, az állatorvost, a rehabilitációt és a kezelésre felvett tetemes hitel teljes ügyintézését is.  Tiny legs. Wild ride.